Gyermekkoromban a banán és más déli gyümölcsök szinte elérhetetlenek voltak számunkra, vagy, ha
hozzá is jutottunk, egész hétre be kellett osztanunk egy-egy fürtöt. Akkor azt kívántam, bárcsak a házunk is banánból lenne, annyira szerettem az ízét.
Emlékekkel teli nosztalgiával gondolok vissza erre, hiszen ma már egyszerűen megoldható a különböző
élelmiszerek nagy távolságra szállítása, és teljesen „természetes”, hogy januárban friss bogyós
gyümölcsöket, vagy minden nap avokádós pirítóst reggelizünk.
De vajon tényleg ez a TERMÉSZETES?
Még 100 évvel ezelőtt minden ember tudta, mikor minek van itt a szezonja, és az emberek a szerint
étkeztek.
Tudták mikor terem az áfonya, mikor aratható a kukorica, mely növények nőnek a környezetükben
optimálisan. Mikor kell vetni, hogyan és mikor kell aratni, és akár egy egész télen át frissen tartva tárolni
a zöldségeket.
Sokszor tűnődőm ezen.
Hová lett ez a tudás?
Hogyan veszíthette el a ma modern embere szoros kapcsolatát ennyire a környezetével?
Hogyan élnénk túl ezen ismeretek nélkül, ha egyik napról a másikra megszűnne a világunk
nyújtotta,tálcán kínált kényelem?
És a legfontosabb; ezen ismeretek hiánya, vajon hogyan hat az életmódunkra? Mit vett el tőlünk, és ez a
tudáshiány mennyire van hatással arra a tényre, hogy bár az orvostudomány -elméletileg -sosem volt
ennyire fejlett, még sosem volt ennyi beteg ember a világban, mint napjainkban?
Most, hogy magam is kertművelő lettem, visszakapcsolódva gyökereimhez, előszeretettel kutatom a
szezonális étkezés testre-szellemre-lélekre gyakorolt nagyszerű hatásait.
Ha nem is művelsz kertet, akkor is fontos tudni, hogy milyen idényzöldségek-gyümölcsök teremnek,
hogy miért érdemes évszakok szerint táplálkozni, és ezek mennyire pozitív hatással lehetnek az
egészségedre. Azt mondják, a tudás hatalom. Én azt mondom, a tudás egészség, amely elengedhetetlen korunk emberének, ha még élvezni is szeretné hosszú hosszú ideig mindazt, amit oly keserves munkával megteremtett.
A több, mint 5000 éves ősi tudománynak, az ayurveda-nak van erre a gyakorlatban egy külön szava, amit úgy hívnak: ritucharya
A rithucharya fogalma évszakokra lebontva foglalja össze, hogy mit kell ennünk minden hónapban, hogy
egészségünket megőrizve elkerüljük a betegségeket.
Bár az évszakok és ételek ebben az esetben az indiai szubkontinensre vonatkoznak, ettől függetlenül a
gyógyító alapelvet, hogy idényjellegűen étkezzünk-mindenképpen figyelembe kell vennünk.
Az egészségügyi előnyök tekintetében nem mehetünk el amellett, hogy az adott hónapban termelt
élelmiszerek mennyivel egyszerűbben elérhetőek, és nem csak a környezetünket kímélik jobban, hanem a pénztárcánkat is.
1. Tápanyagtartalom
Azok az élelmiszerek, amelyet a nekik megfelelő évszakban termesztenek, és fogyasztanak, élelmezési szempontból sokkal tápanyagsűrűbbek. Ez azt jelenti, hogy egy-egy adagban, ilyenkor akár duplájára is nőhet a mikronutrienstartalom, azaz a vitamin és az ásványi anyag mennyisége. A brokkoli C-vitamin-tartalmát figyelő tanulmányban azt találták, hogy az őszi szezonban termesztett brokkoli C-vitamin-tartalma magasabb volt, mint a tavasszal termesztett brokkoliban. forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17852499/
Amikor a növényeket szezonon kívül termesztik, nem képesek követni természetes növekedési és érési ritmusukat. Annak érdekében, hogy bizonyos gyümölcsök és zöldségek egész évben elérhetőek legyenek, betakarítás utáni kezeléseket, úgynevezett érlelőszereket alkalmaznak. Ide tartoznak a vegyszerek, gázok és hőfolyamatok.
Egyes termékeket ehető fóliával is bevonnak, hogy megvédjék azokat. Ebből is látható mennyire természetellenes folyamattal van dolgunk. Ezek az eljárások lehetővé teszik az élelmiszerek tömeges előállítását, az érési/érlelési folyamat lassításával, hol gyorsításával. Noha ez a folyamat biztosítja, hogy a gazdálkodók egész évben kielégíthessék a fogyasztói igényeket, a kutatók úgy vélik, hogy a mesterségesen érlelt termékek gyakran nem olyan tápanyagdúsak, ízletesek, mint a természetesen előállított növények.
Ezt nagyon egyszerűen magunk is megtapasztalhatjuk, ha télen próbálunk pl üvegházas paradicsomot enni. Micsoda különbség van az augusztusi napérlelte, és „mesterséges” paradicsomok között. És ki szeretne „egészséges” címke alatt mesterségesen érlelt, vegyszerek hadával kezelt, természetellenes körülmények között előállított zöldséget-gyümölcsöt enni?
2. Íz
A globális fogyasztói igények kielégítésére szánt tömegtermékek általában az ízek hiányától szenvednek. A nagy kereskedelmi gazdaságok célja, hogy a nagy keresletet kielégítő mennyiségű „terméket” állítsanak elő. Sajnos a mennyiség, és a külső forma felülírja az ízlést. A szelektív nemesítés előnyben részesíti az egyenletes érlelést és az eltarthatóságot az ízzel szemben, ami fénytelen vizes, és sárgás paradicsomot, íztelen, valójában éretlen epret eredményez. Mindannyian tapasztaltuk igaz?
Másrészt a szezonban termesztett, a nap által érlelt és szezonban szedett, természetesen érlelt gyümölcsök és zöldségek jellemzően tele vannak ízekkel és tápanyagokkal. Ha egyszer magunkat is a legjobbal akarjuk majd jutalmazni, rájövünk, hogy valójában nincs szükségünk szezonon kívüli élelmiszerekre. Mert, ha lenne, a természet egész évben megajándékozna velük.
3. Környezetvédelem
A helyi termelőkhöz, és termékeikhez való ragaszkodás, a velük való szoros kapcsolat kialakítása
nagyszerű módja annak, hogy felfedezzük, vajon milyen szezon van az adott hónapban.
Járjunk piacra, így nem csak a helyi termelőket támogatjuk ezzel, de ökolábnyomunkat is csökkenthetjük általa!
Mikor vásárolunk, a következőkbe gondoljunk bele!
Meddig utazott el a helyi élelmiszerboltban vásárolt körte vagy padlizsán, mielőtt felkerült a polcokra? A
helyi gazdától származott, átutazott az országon, vagy repülővel érkezett? Érlelni kellett, védeni,
vegyszerezni, és úgy összességében: mennyi mindenen kellett ahhoz keresztülmennie, hogy Te az
asztalodra tehesd?
A legtöbben keveset foglalkozunk azzal, hogy ennek a hosszú szállításnak nemcsak élelmiszereink
tápértékére, ízére és költségekre, hanem a környezetre gyakorolt negatív hatásaira is tekintettel kellene
lenni, beleértve a káros üzemanyag-kibocsátást is.
A helyi termelői piacra sokszor csak el kell sétálnunk. Ha nincs ilyen a közvetlen környezetünkben,
vegyük igénybe a kosárközösségek szolgáltatásait, ahol összekötnek minket a megfelelő gazdákkal, és
garantáltan szezonális élelmiszereket vásárolhatunk tőlük. Ezzel nem csak a környezetetünket, hanem a
helyi termelőket is támogathatjuk.
Ezáltal nem a multikhoz szalad a pénz, hanem helyben marad, amely az egész gazdaságot támogatja.
4. Olcsóbb
Amikor egy gyümölcsnek vagy zöldségnek szezonja van, bőségesen, és nem meglepő módon alacsonyabb áron is elérhető. Például, a nyár egyben az erdei gyümölcs szezon, s bár rekord módon emelkedik minden, termelőktől, vagy szedd magad akcióban egész jó áron beszerezhetőek.
Ha azonban júliusban grapefruitra, vagy mandarinra vágyunk, valószínűleg háromszor annyit kell majd
fizetnünk érte, mint decemberben. Télen a grapefruit szezonális, így nagyobb a kínálat, ami lefelé viszi az árakat.
5. Intelligens támogatás
Szerinted puszta véletlen, hogy télen érnek a citrusfélék, amelyeknek különösen magas a c vitamin
tartalma, és immunvédő komponense? A citrusok mikrotápanyagai nagyon fontos szerepet játszanak a
fertőzések megelőzésében, gyógyításában, különösen a náthák, és az influenza ellen.
A téli zöldségek komfortosak, főve tökéletesek meleg ételekhez, egészséges pörköltekhez, levesekhez,
rakott ételekhez és egyéb melegítő téli ételekhez.
A nyári ételek, mint például a csonthéjasok, extra béta-karotinnal és egyéb karotinoidokkal, flavonoidokkal és antioxidánsokkal látnak el bennünket, amelyek segítenek megvédeni minket a nap által okozott károktól, és többet is adnak. Édes ízt, természetes energiaforrásként gyümölcscukrot, rostokat, a zöld levelesek ízletes klorofillban gazdag tisztító, és könnyed salátákat. A melegben energetikailag is hűtenek a nyers ételek. Testünket megfelelően tisztítják, így könnyedebb életmódót folytathatunk és karcsúsodhatunk is általuk.
Nyáron és koraősszel teremnek a legszínesebb és legváltozatosabb zöldségek-gyümölcsök, hogy a télre kellőképpen felkészülve, fel tudjuk tölteni vitamin, nyomelem és ásványianyag raktárainkat.
A banán nagyszerű és finom, de ezen ismeretek birtokában elgondolkodtató, hogy feltétlenül szükséges-e a kárpátmedencében élőknek mindaz a tápanyag, amit tartalmaz?
Hogy szükségünk van e rá ilyen áron, és vajon valóban az egészégünket szolgálja-e?
Visszatekintve újra a gyermekkoromra: finom volt az a banán valóban.
De ha ott vagyok gondolatban, mégis az utcánk végében álló eperfán találom magam, ujjaimon a feketés-lilás édes gyümölcslé csorog, én pedig nem győzöm a számbatömni az isteni eledelt.
Megismerve a faeper tápanyagtartalmát, szervezetre gyakorolt hatásait, most már tudom. Minden volt
benne, hogy egészségesen fejlődjünk, hogy tápláljon minket azokon a napokon is, mikor az ebédet
kihagyva csak sötétedésre értünk haza. Az faeper. Az volt a mi igazi banánunk.
Júliusi szezonális zöldségek:
Alma, Áfonya, Bazsalikom, Burgonya, Cékla, Cukkíni, Csicsóka, Endívia, Édeskáposzta, Eperfa, Fejes
saláta, Fekete retek, Fodros kel, Fokhagyma, Füge, Görögdinnye, Jégsaláta, Kapor, Karalábé, Karfiol,
Kelkáposzta, Körte, Kukorica, Lilahagyma, Lila káposzta, Mángold, Menta, Nektarin, Őszibarack,
Padlizsán, Paradicsom, Patiszon, Petrezselyem-zöld, Petrezselyem-gyökér, Radiccio, Sárgabarack,
Sárgadinnye, Sárgarépa, Snidling (metélőhagyma), Sóska, Szilva, Tök, Uborka, Újhagyma,
Vöröshagyma, Zellergumó, Zellerszár, Zöldbab, Zöldpaprika
Augusztusi szezonális zöldségek:
Alma, Áfonya, Bazsalikom, Burgonya, Cékla, Cukkíni, Csicsóka, Édeskáposzta,Endívia, Fejes saláta,
Fekete retek, Fodros kel, Fokhagyma, Füge, Görögdinnye, Jégsaláta, Kapor, Karalábé, Karfiol,
Kelkáposzta, Körte, Kukorica, Lilahagyma, Lila káposzta, Mángold, Menta, Nektarin, Őszibarack,
Padlizsán, Paradicsom, Patiszon, Petrezselyem-zöld, Petrezselyem-gyökér, Póréhagyma, Radiccio,
Sárgabarack, Sárgadinnye, Sárgarépa, Snidling (metélőhagyma), Sóska, Sütőtök, Szeder, Szilva, Szőlő,
Tök, Uborka, Újhagyma, Vöröshagyma, Zellergumó, Zellerszár, Zöldbab, Zöldpaprika
